09-kitzinger.qxd

09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 467 Bevezetés a fókuszcsoportos vizsgálatba*Vicsek Lilla és Moksony Ferenc fordítása Az alábbi empirikus jellegû írás egy egészségügyi kutatás kapcsán mutatja be az in-terakciók és a csoportdinamikai folyamatok értelmezésének gyakorlatát a fókuszcso-portos vizsgálat során. A fordítás az eredeti szöveget rövidítve adja vissza. A szövegmegkurtításának nemcsak terjedelmi okai voltak, a szerkesztés az írás egészségszo-ciológiai vonatkozásait igyekezett csökkenteni. Ezek a rövidítések azonban nem ki-sebbítik a módszertani jellegû megállapítások érvényességét, és remélhetõen meg-könnyítik a szöveg értelmezését. (A szerk.) A fókuszcsoportok alkalmazásának okai és módjai A fókuszcsoport egyfajta csoportos interjú, ami a kutatási résztvevõk közöttikommunikációra épít az adatok létrehozásában. Bár a csoportos interjúkat akutatók gyakran pusztán arra használják, hogy gyorsan és kényelmesen gyûjt-senek adatokat, a csoportoknak van egy fontos elõnyös tulajdonságuk: a fó-kuszcsoportok a módszer részeként explicit módon felhasználják a csoportbeliinterakciókat. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy a kutató azt kérné, hogy min-denki egymás után válaszoljon egyesével a kérdésekre, az embereket arra báto-rítják a fókuszcsoportok során, hogy beszélgessenek egymással: tegyenek felegymásnak kérdéseket, meséljenek egymásnak anekdotákat, mondjanak véle-ményt a többiek tapasztalatairól és nézeteirõl.1 A fókuszcsoportos módszer kü-lönösen hasznos az emberek tudásának és tapasztalatainak vizsgálatakor, ésnemcsak arra használható, hogy megvizsgáljuk, mit gondolnak az emberek, ha-nem arra is, hogy miként gondolkodnak az adott témáról, és miért úgy véleked-nek róla.
* British Medical Journal, 1995. július 29. 299–303.
1 Kitzinger J. 1994: The methodology of focus groups: the importance of interactionsbetween research participants. Sociology of Health and Illness, 16: 103–121.
09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 468 468 TELEPÜLÉSKUTATÁS – IV. FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚ
A fókuszcsoportok módszerét eredetileg a kommunikációs kutatások soránhasználták a filmek és a televíziós mûsorok2 hatásának vizsgálatára. Napjaink-ban az egészségmegõrzést szolgáló nevelõ kampányok értékelésekor népszerûez a módszer, illetve annak vizsgálatakor, hogy miként látják az emberek a be-tegségeket és az egészséggel kapcsolatos mindennapi viselkedéseket.3 Széleskörben használatosak még betegségekkel és egészségügyi szolgáltatásokkalkapcsolatos tapasztalatok felmérésekor,4 és hatékony technikát jelentenek a sze-mélyzet attitûdjeinek és szükségleteinek felderítésére.5 A fókuszcsoport-módszertan fõ gondolata, hogy a csoportfolyamatok segít- hetik az embereket abban, hogy kifejtsék és világossá tegyék nézeteiket olyanmódokon, amelyek kevésbé lennének könnyen hozzáférhetõek egy nem cso-portos interjúban. A csoportos beszélgetés különösen akkor megfelelõ módszer,amikor a kutatónak sok nyitott kérdése van, és szeretné a résztvevõket arra bá-torítani, hogy õk maguk tárják fel a számukra fontos kérdéseket, a saját szóhasz-nálatuk segítségével, a saját kérdéseik felvetésével és a számukra fontos dolgokhangsúlyozásával. Amikor jól mûködik a csoportdinamika, akkor a résztvevõka kutatóval együtt dolgoznak, és a kutatás számára gyakran új és nem várt irá-nyokat mutatnak. A csoportmunka azt is elõsegíti, hogy a kutatók bepillantást nyerhessenek abba a sokféle kommunikációs formába, amit az emberek a hétköznapok soránhasználnak interakcióikban, mint pl. viccek, anekdoták, cukkolás és vitatkozás.
Hasznos, hogy a csoportok révén a kommunikációs formák ilyen széles válasz- 2 Merton R., Fisk M. és Kendall P. 1956: The focused interview: a report of the bureau ofapplied social research. New York: Columbia University.
3 Basch C. Focus group interview: an under-utilised research technique for improvingtheory and practice in health education. Health Education Quarterly, 1987; 14: 411–418.
Kitzinger J. Understanding AIDS: researching audience perceptions of acquired immunedeficiency syndrome. In: Eldridge J. (ed.): Getting the message: news, truth and power.
London: Routledge, 1993; 271–305. Ritchie J. E., Herscovitch F., Norfor J. B.: Beliefs ofblue collar workers regarding coronary risk behaviours. Health Education Research 1994:9: 95–103. Duke S. S., Gordon-Sosby K., Reynolds K. D., Gram I. T., A study of breastcancer detection practices and beliefs in black women attending public health clinics.
Health Education Research, 1994; 9: 331–342. Khan M, Manderson L.: Focus groups intropical diseases research. Health Policy and Planning 1992; 7: 56–66.
4 Murray S., Tapson J., Turnbull L., McCallum J., Little A.: Listening to local voices: adapt-ing rapid appraisal to assess health and social needs in general practice. BMJ 1994; 308:698–700. Gregory S., McKie L.: The smear test: listening to women’s views. NursingStandard 1991; 5: 32–36.
5 Brown J., Lent B., Sas G.: Identifying and treating wife abuse. Journal of Family Practice1993; 36: 185–91. Denning J. D., Verschelden C.: Using the focus group in assessing train-ing needs: empowering child welfare workers. Child Welfare, 1993; 72: 569–579. 09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 469 JENNY KITZINGER: BEVEZETÉS A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLATBA 469
tékához férhetünk hozzá, mert az emberek tudása és attitûdjei nemcsak a direktkérdésekre adott átgondolt válaszokban jelentkeznek. A mindennapi kommuni-kációs fajták legalább annyi információt mondhatnak nekünk, sõt esetleg mégtöbbet is elárulhatnak azzal kapcsolatban, amit az emberek tudnak és tapasztal-nak. Ebben az értelemben a fókuszcsoportok olyan tudáshoz jutathatnak ben-nünket, amihez más módszerek nem, a vélemények olyan dimenzióinak felfe-dése révén, amelyekhez gyakran nem lehet hozzáférni a konvencionálisabbadatgyûjtési technikákkal. Az, hogy bepillantást nyerjünk az emberek közötti kommunikációba, azért is fontos, mert ez kiemelheti a (szub)kulturális értékeket és a csoportnormákat.
A humor, a konszenzus, az egyet nem értés és a különbözõ fajta narratívák meg-vizsgálásával a kutató meg tudja állapítani, hogy mi a csoport közös tudása.
Emiatt a fókuszcsoportokat egy olyasfajta adatgyûjtési módszernek tekinthetjük,amely különösen érzékeny a kulturális változókra – emiatt gyakran használjákkultúrák összehasonlító vizsgálatánál, illetve például etnikai kisebbségek kutatá-sánál. Arra is hasznos módszer, hogy megvizsgáljuk, a társadalom különbözõcsoportjai miért használják például különbözõképpen az egészségügyi szolgál-tatásokat.6 Hasonló okokból a fókuszcsoportok hasznosak a domináns kulturálisértékek tanulmányozásakor (többek között a szexualitással kapcsolatos domi-náns narratívák kimutatására7) és a munkahelyi szervezeti kultúrák vizsgálatára,vagy hogy az egészségügyi személyzet milyen módon birkózik meg a halálosbetegek gondozásával.
A csoportdinamika hátránya, hogy a csoportnormák kifejezése elhallgattat- hatja az egyet nem értés egyéni hangjait. A kutatás többi résztvevõjének jelen-léte a közlendõk bizalmas, titkos voltát is csökkenti. Példának okáért egy idõsekotthonában lakókból álló fókuszcsoportnál azt vettem észre, hogy néhány bent-lakó meg akarta akadályozni, hogy a többiek kritizálják a gondozó személyze-tet, többször is megszakítva az utóbbiakat olyasfajta kirohanásokkal, mint „iga-zán nem lehet panaszkodni”, „a személyzet nagyon kedves”. Másrészrõl ezek azinterakciók rámutatnak az emberek tapasztalatainak néhány aspektusára. Eb-ben az esetben megmutatta néhány bentlakó félelmét attól, hogy a személyzet„megbünteti” õket azért, ha – mint ahogy azt egy nõ is mondta – „pimaszok”. 6 Zimmerman M., Haffey J., Crane E., Szumowski D., Alvarez F., Bhiromrut P., et al.:Assessing the acceptability of NORPLANT implants in four countries: findings from focusgroup research. Studies in Family Planning, 1990; 21: 92–103. Naish J., Brown J., Denton,B.: Intercultural consultations: investigation of factors that deter non-English speakingwomen from attending their general practitioners for cervical screening. BMJ 1994; 309:1126–1128.
7 Barker G., Rich S.: Influences on adolescent sexuality in Nigeria and Kenya: findingsfrom recent focus-group discussions. Studies in Family Planning, 1992; 23: 199–210.
09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 470 470 TELEPÜLÉSKUTATÁS – IV. FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚ
Másrészrõl, az ilyen csoportdinamika etikai kérdéseket vet fel (különösen ak-kor, ha valamilyen értelemben „fogságban lévõ” populációkra vonatkozik a ku-tatás), és korlátozhatja az adatok bizonyos célokra történõ hasznosíthatóságát.
Azonban nem szabad azt feltételezni, hogy a csoportok természetükbõl kö- vetkezõen korlátozóan hatnak az interjúval összehasonlítva, vagy hogy a fókusz-csoportos vizsgálat nem lenne megfelelõ módszer kényes témák vizsgálatakor.
Ennek épp az ellenkezõje is igaz lehet egyes konkrét esetekben. A csoport-munka elõsegítheti a tabutémák megtárgyalását, mert a csoport kevésbé félénkrésztvevõi hozzájárulhatnak ahhoz, hogy „megtörjön a jég”, és a félénkebbrésztvevõk is el merjék mondani véleményüket. A résztvevõk ugyanakkor köl-csönös támogatást is adhatnak egymásnak olyan érzések kifejezésében, amiugyan közös a csoportjuk számára, de ami szerintük eltér a társadalom domi-náns kultúrájától (vagy a kutató feltételezett kultúrájától). Ez különösen akkorfontos, amikor megbélyegzett vagy tabutapasztalatokat kutatunk (pl. nemi erõ-szak, haláleset a családban). A fókuszcsoport-módszerek népszerûek azon kutatók körében is, akik olyas- fajta kutatás hívei, amely lehetõvé teszi, hogy a résztvevõk aktív befolyásolórészesei lehessenek egy kutatásnak, illetve akik olyan kutatásokat pártolnak,amelyek pozitívan hatnak ki a kutatás alanyainak életére. Csakugyan, a csoportrésztvevõinek változhat a perspektívája annak hatására, hogy más emberekkelbeszélgetnek, akiknek hasonló tapasztalataik vannak. A csoportdinamika elérhe-ti azt, hogy az önhibáztató pszichológiai magyarázatok helyett („Buta voltam,hogy nem értettem, amit az orvos mondott nekem”) a hangsúly áttevõdjön arra,hogy miként lehet ezeket a mások által is tapasztalt problémákat strukturálisanorvosolni (mondjuk: „Ha egyikünk számára sem volt tiszta, amit az orvos mon-dott, akár talán egy tájékoztató prospektus segítene, vagy mi lenne, ha hangfel-vételt készítenénk a konzultációról, és azt hazavinnénk”). Néhány kutató azt találta, hogy a csoportos beszélgetések során több kritikai vélemény fogalmazódik meg, mint az interjúk során.8 Geis és társai, az AIDS-esek szeretõivel foglalkozó kutatásukban, azt találták, hogy több haragos véle-mény jelent meg az egészségügyi személyzettel kapcsolatban a csoportos be-szélgetések során, mint az egyéni interjúkban: „Talán a csoport szinergiájaokozta, hogy a harag fennmaradjon, és elõsegítette, hogy mindegyik résztvevõmegerõsítse a másik szabadjára engedett frusztrációit és dühét.” 9 Egy olyanmódszer, amely elõsegíti a kritikus vélemények kifejezését és a különféle meg- 8 Watts M., Ebbutt D.: More than the sum of the parts: research methods in group inter-viewing. British Educational Research Journal, 1987; 13: 25–34. 9 Geis S., Fuller R., Rush J.: Lovers of AIDS victims: psychosocial stresses and counsellingneeds. Death Studies, 1986; 10: 43–53. 09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 471 JENNY KITZINGER: BEVEZETÉS A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLATBA 471
oldások feltárását, nagyon értékes lehet, ha a kutatás célja például valamilyenszolgáltatás fejlesztése. Egy ilyen módszer különösen akkor megfelelõ, amikora legelesettebb betegpopulációk a kutatás alanyai, akik amúgy gyakran húzódoz-nak a negatív vélemények megfogalmazásától, vagy úgy érzék, hogy bármelyprobléma a saját hibájuk miatt van.10 A fókuszcsoportos kutatás lebonyolítása A fókuszcsoportos kutatások fél tucattól kezdve akár ötvennél is több csoport-ból is állhatnak, a kutatás céljaitól és pénzügyi forrásaitól függõen. A legtöbbkutatás csak néhány fókuszcsoporttal dolgozik, és néhány kutató kombinálniszokta ezt a módszert más adatgyûjtési technikákkal. Kérdõívek fókuszcsopor-tos megvitatása ideális a kérdések megfogalmazásának tesztelésére, és hasznosa kérdõíves eredmények magyarázatának és értelmezésének céljából is.11 Bár elvileg egy kis populáció esetében lehetséges reprezentatív mintával dol-gozni, a legtöbb fókuszcsoportos kutatás elméleti mintavételi modellt használ,12amely során a résztvevõket úgy választják ki, hogy tükrözzék a teljes tanulmá-nyozott populáció változatosságát, vagy hogy lehetõvé tegyék konkrét hipotézi-seket tesztelését. Létfontosságú az ötletes mintavétel. A legtöbb kutató az osztálytés az etnicitást ismeri el fontos változóként a mintavétel során, de érdemes másváltozókat is figyelembe venni. Például, amikor a nõk anyasági tapasztalatait ku-tatjuk, (…) esetleg érdemes lehet fókuszcsoportokat tartani leszbikusokkal is.13 A legtöbb kutató a csoporton belüli minél nagyobb homogenitást ajánlja an- nak érdekében, hogy építeni lehessen az emberek közös tapasztalataira. Azon-ban elõnyös lehet olyan csoport is, ahol a résztvevõk különböznek egymástól 10 DiMatteo M., Kahn K., Berry S.: Narratives of birth and the postpartum: an analysis ofthe focus group responses of new mothers. Birth, 1993; 20: 204.
11 Kitzinger J.: Focus groups: method or madness?. In Boulton M. (ed.): Challenge andinnovation: methodological advances in social research on HIV AIDS. London: Taylor andFrancis, 1994: 159–175. O’Brien K.: Improving survey questionnaires through focusgroups. In Morgan D. (ed.): Successful focus groups: advancing the state of the art. Lon-don: Sage, 1993: 105–118.
12 Mays N., Pope C.: Rigour and qualitative research. BMJ, 1995; 311: 109–112. KitzingerJ.: Recalling the pain: incest survivors’ experiences of obstetrics and gynaecology. NursingTimes, 1990; 86: 38–40.
13 Kitzinger J.: Recalling the pain: incest survivors’ experiences of obstetrics and gynaeco-logy. Nursing Times, 1990; 86: 38–40.
09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 472 472 TELEPÜLÉSKUTATÁS – IV. FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚ
(pl. különféle foglalkozásaik vannak), hogy megvizsgálhassuk egy csoportonbelül a különféle perspektívák megjelenését. Azonban fontos tisztában lenniazzal, hogy a csoporton belüli hierarchia miképpen befolyásolhatja az adatokat(egy segédápolót például feltehetõleg korlátoz, ha ugyanabból a kórházból jelenvan egy fõorvos is). A csoportok lehetnek „természetes csoportosulások” (kollégák), de állhatnak ismeretlenekbõl is. Meglévõ csoportok használata elõsegíti, hogy olyan inter-akció-töredékeket vizsgálhassunk meg, amelyek hasonlóak a természetesenelõforduló adatokhoz (mint amiket mondjuk résztvevõként megfigyeléssel isszerezhettünk volna). További elõnye az, hogy a barátok és kollégák egymásmegjegyzéseit össze tudják kapcsolni a hétköznapok során közösen tapasztalteseményekkel. Esetleg a csoport során számon kérhetik egymástól, ha ellent-mondást figyelnek meg aközött, amit az egyik csoporttag állít, és aközött, ahogyaz illetõ ténylegesen viselkedik (például: „És mi van azzal az alkalommal, ami-kor nem használtál kesztyût, miközben vért vettél a pácienstõl?”). Naivitás lenne azt feltételezni, hogy a csoportadatok lényegüknél fogva „ter- mészetesek” abban az értelemben, hogy ilyen interakciók lezajlottak volnaanélkül is, ha a csoport nem jött volna létre erre a célra. Ahelyett, hogy feltéte-leznénk, hogy a fókuszcsoportos összejövetelek szükségképpen tükrözik a min-dennapi interakciókat (bár ez is elõfordulhat), a csoportot arra érdemes használ-ni, hogy biztassuk a résztvevõket, társalogjanak egymással, fogalmazzák meg agondolataikat, és hozzák elõ azokat a kognitív struktúrákat, amelyeket koráb-ban esetleg még nem is artikuláltak. Végezetül, mindig fontos végiggondolni azt, hogy vajon a csoportos interjú-e a legmegfelelõbb módszer a különbözõ populációk tanulmányozására, illetveelgondolkodni azon, hogy miként lehet megoldani az esetleges nehézségeket.
A csoportmunka elõsegítheti információk gyûjtését olyanoktól, akik nem tudnakírni vagy olvasni. Az, hogy többen vannak a kutatási alanyok egy fókuszcsoportsorán, elõsegítheti olyanok részvételét, akik bizalmatlanok a kérdezõbiztosokkalszemben, vagy akik félnek a beszéléstõl.14 Azonban a csoportmunka fokozhat-ja a kommunikációs nehézségeket, ha mindegyik résztvevõnek más fogyaté-kossága van. Egy általam lefolytatott, gondozott idõsekbõl álló fókuszcsoport-ban volt egy sérült hallású résztvevõ, egy szellemileg sérült résztvevõ és egyharmadik, aki pedig nehezen beszélt részleges paralízise miatt. Ez súlyosan kor-látozta a résztvevõk közti interakciókat, és megerõsítette a személyzet azon vé-lekedéseit, hogy ezzel a populációval csak korlátozottan lehet csoportmunkátfolytatni. Azonban ilyen jellegû problémák megoldhatóak, ha körültekintõbben 14 Lederman L.: High apprehensive talk about communication apprehension and its effectson their behaviour. Communication Quarterly, 1983; 31: 233–237.
09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 473 JENNY KITZINGER: BEVEZETÉS A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLATBA 473
járunk el a csoportok összetételénél. Az elõbbi példával kapcsolatban azt isfontos megjegyezni, hogy néhány idõsebb ember, aki képtelen lett volna végig-csinálni egy egyszemélyes interjút, képes volt részt venni a csoportban, és hoz-zájárulni a csoporthoz (ha megszakításokkal is). Még néhány olyan bentlakó is,akirõl a személyzet azt javasolta, hogy ne legyenek résztvevõi a fókuszcsopor-toknak, mert semmi nem érdekli õket, apatikusak, végül is a lakótársaik élénkbeszélgetésének hatására bekapcsolódtak a beszélgetésbe, és megfogalmaztákaz álláspontjukat. A kommunikációs nehézségek nem zárják ki a csoportmun-kát, de figyelembe kell õket venni mint fontos tényezõt.
2. A CSOPORTOS FOGLALKOZÁSOK LEBONYOLÍTÁSA A csoportösszejöveteleknek nyugodtaknak, lazáknak kell lenniük. A kényelmeskörnyezet, frissítõk felszolgálása, valamint a résztvevõk székeinek kör alakbanvaló elhelyezése segíti a megfelelõ légkör kialakítását. Az ideális csoportnagy-ság négy és nyolc fõ között van. Az összejövetelek egy-két órán keresztül tart-hatnak (esetleg kiterjedhetnek egy egész délutánra, vagy állhatnak találkozásoksorozatából). Az összejövetelt irányító személynek el kell magyaráznia, hogy afókuszcsoport célja az emberek egymás közötti beszélgetésének az elõsegítése,nem pedig az, hogy a résztvevõk a kutatás vezetõjével beszélgessenek. A kuta-tó eleinte háttérbe vonulhat, lehetõvé téve ezzel egyfajta „szervezett rejtett meg-figyelést”. A késõbbiekben azonban a kutató erõteljesebben beavatkozó stílustvehet fel, túllendítve ezzel a vitát azon a ponton, ahol máskülönben megálltvolna, és bátorítva a résztvevõket arra, hogy megtárgyalják az egymás közötti né-zeteltéréseket, továbbá a saját gondolkodásukon belüli inkonzisztenciákat. A cso-porton belüli egyetértés hiánya felhasználható arra, hogy a résztvevõk világo-sabban kifejtsék nézeteiket, és megindokolják, miért gondolják éppen azt, amitgondolnak. Míg az egyénenként külön-külön felvett interjúk közötti különbsé-geket magának a kutatónak kell elemeznie egyfajta „karosszék-elmélkedés”keretében, addig a fókuszcsoport tagjai közötti különbségeket azon melegében,a helyszínen tisztázni lehet a résztvevõk segítségével.
Az összejövetelt irányító személy igénybe vehet számos különféle csoportgya- korlatot. Ezek közül az egyik legelterjedtebb az, amikor a kutató egy sor állítástmutat be nagyméretû kártyákon a tagoknak, akiknek azután közösen különbö-zõ csoportokba kell rendezniük a kártyákat. A rendezés alapja lehet az, hogymennyire értenek egyet a kártyán szereplõ állítással, vagy az, hogy mennyiretartják azt fontosnak. Ilyen kártyákat használtam például a HIV-vírus terjedésévelkapcsolatos közvélekedés feltárására, az idõs emberek gondozásával kapcsola-tos tapasztalatok vizsgálatára, valamint a bábaasszonyok szakmai felelõsségükkel 09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 474 474 TELEPÜLÉSKUTATÁS – IV. FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚ
kapcsolatos nézeteinek tanulmányozására. Az ilyen gyakorlatok arra ösztönzika résztvevõket, hogy egymásra (ne pedig a csoportot irányító személyre) fi-gyeljenek, és arra késztetik õket, hogy kifejtsék egymástól eltérõ nézõpontjukat.
A kártyák végsõ rendje kevésbé lényeges, mint az a vita, amit keltenek. A kuta-tók arra is használhatják ezeket a gyakorlatokat, hogy a saját értékelésüket el-lenõrizzék velük. Ebben az esetben a legjobb megoldás, ha üres kártyákkalkezdünk, és csak az összejövetel vége felé töltjük ki azokat, felhasználva ehheza vita során elhangzó véleményeket, megállapításokat. Hasznos lehet végül, haegy rövid kérdõívet adunk a résztvevõknek, vagy módot nyújtunk arra, hogynégyszemközt beszélhessenek a kutatás vezetõjével, lehetõséget biztosítva ezzel,hogy a csoportösszejövetel befejezése után elmondhassák személyes megjegy-zéseiket.15 Az a jó, ha a csoportösszejövetelekrõl hangfelvétel készül, majd ezt le is írjuk.
Amennyiben ez nem lehetséges, akkor rendkívül fontos, hogy alapos feljegy-zéseket készítsünk. Ebben az esetben hasznos lehet, ha a csoport tagjait be-vonjuk a fõ kérdések írásos rögzítésébe (mondjuk táblára felírjuk a legfontosabbvéleményeket).
A fókuszcsoport elemzése lényegében nem tér el bármely más, önbeszámolónalapuló kvalitatív adatforrás elemzésétõl. A kutató minimális feladata, hogy ösz-szekapcsolja és összehasonlítsa a hasonló témában lefolytatott vitákat, és meg-vizsgálja, hogyan kapcsolódnak ezek a mintanépességen belüli változókhoz.
Általában nem helyes százalékokat szerepeltetni a fókuszcsoportban gyûjtöttadatokról szóló beszámolókban, és fontos, hogy megkülönböztessük a csoport-tal szemben megfogalmazott egyéni véleményeket a tényleges csoportkonszen-zustól. Miként a kvalitatív elemzésnél általában, itt is fontos a deviáns esetekelemzése – vagyis figyelmet kell fordítani a kisebbségi véleményekre, valamintaz olyan példákra, amelyek nem illeszkednek a kutató átfogó elméletébe.
A fókuszcsoportok keretében gyûjtött adatok feldolgozásának egyetlen meg- különböztetõ sajátossága, hogy jelezni kell a csoportdinamika hatását, és azösszejöveteleket úgy kell elemezni, hogy minél jobban kihasználjuk a résztve- Powney J.: Structured eavesdropping. Research Intelligence. Journal of the British Educational Research Foundation, 1988; 28: 10–12. Kitzinger J.: Audience understandingAIDS: a discussion of methods. Sociology of Health and Illness, 1990; 12: 319–335. BrittenN.: Qualitative interviews in medical research. BMJ, 1995; 311: 251–253. Mays N., PopeC.: Observational methods in health care settings. BMJ, 1995; 311: 182–184.
09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 475 JENNY KITZINGER: BEVEZETÉS A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLATBA 475
võk közötti interakciót. A csoportvita írásos anyagának kódolásakor érdemeskülön kategóriákat használni bizonyos beszélgetésfajtákra – például a viccekrevagy az anekdotákra –, továbbá bizonyos interakciótípusokra (például kérdé-sek, véleményváltoztatások). Az a fókuszcsoport-beszámoló, amely hû akar ma-radni az adatokhoz, nem elégedhet meg a szövegösszefüggésbõl kiszakított, el-szigetelt idézetek egyszerû közlésével, hanem rendszerint tartalmaznia kell leg-alább néhány példát is, amelyek a résztvevõk közötti beszélgetéseket szemlél-tetik. Jelen tanulmány a fókuszcsoportos kutatás megtervezése és értékelése soránszem elõtt tartandó tényezõket mutatta be, kiemelve a fókuszcsoporton belüliinterakciók kihasználásának és vizsgálatának a fontosságát. A résztvevõk közöttiinterakciókat a következõ hét cél elérésére lehet felhasználni: 1. A résztvevõk attitûdjeinek, prioritásainak, nyelvének és értelmezési kere- 2. A résztvevõk ösztönzése arra, hogy megfogalmazzák és megvizsgálják sa- ját kérdéseiket, és kidolgozzák a közös tapasztalatok önálló elemzését. 3. A résztvevõk közötti kommunikáció ösztönzése.
4. A csoportnormák és a kulturális értékek feltárásának az elõsegítése.
5. Annak megvilágítása, hogy milyen szerepet játszanak a csoporton belüli társas folyamatok a tudás artikulálásában (például annak vizsgálata révén,hogy a csoporton belül milyen információkat cenzúráznak vagy hallgat-nak el).
6. A kínos vagy zavarba ejtõ témák megvitatásának ösztönzése és a kritika kinyilvánításának elõsegítése.
7. Általában az olyan nézetek vagy tapasztalatok kifejezésének elõsegítése, amelyek elsikkadhatnak egy interjú keretében. A csoportadatok sem nem hitelesebbek, sem kevésbé hitelesek, mint más mód-szerekkel gyûjtött adatok, azonban bizonyosfajta kérdések vizsgálatára a fókusz-csoportok lehetnek a legalkalmasabbak. Társadalmi szerepek és formális szer-vezetek vizsgálatára a közvetlen megfigyelés lehet a legmegfelelõbb, attitûdökés tapasztalatok tanulmányozására viszont a fókuszcsoportok különösen alkal-masak. Az egyéni életrajzok megragadására jobb eszköz lehet az interjú, annakvizsgálatára azonban, hogy miként jön létre és fejlõdik a tudás és a különfélegondolatok egy adott kulturális környezetben, a fókuszcsoport a célravezetõbb.
09-kitzinger.qxd 2006. 08. 04. 11:10 Page 476 476 TELEPÜLÉSKUTATÁS – IV. FÓKUSZCSOPORTOS INTERJÚ
A kérdõívek alkalmasabbak kvantitatív információk megszerzésére, valamintannak feltárására, hogy mennyi embernek van adott, elõre definiált véleménye,a fókuszcsoport viszont alkalmasabb e vélemények létrejöttének a tanulmányo-zására. Míg tehát a survey jellegû kutatások újra és újra felhívják a figyelmet azegészséggel kapcsolatos ismeretek és az egészséggel kapcsolatos magatartás kö-zötti szakadékra, csak a kvalitatív módszerek – így például a fókuszcsoport –képesek arra, hogy áthidalják ezt a szakadékot, és megmagyarázzák annak lét-rejöttét. A fókuszcsoport alkalmazása nem könnyû feladat. Az így összegyûjtött ada- tok gyakran éppen olyan nehézkesek, mint amilyen összetettek. Mégis, ez amódszer alapjában véve egyszerû, és nem kell hogy elrettentse sem a kutatót,sem pedig a vizsgált személyeket. Alighanem a legjobb megoldás annak megál-lapítására, hogy a fókuszcsoport megfelelõ választás-e egy adott kutatásban az,ha kipróbáljuk a gyakorlatban.
(.) A fókuszcsoport potenciális elõnyei a mintavétel szempontjából: – Nem különbözteti meg hátrányosan azokat, akik nem tudnak írni vagy ol- – Részvételre ösztönözheti azokat, akik ódzkodnak a személyes interjútól.
– Részvételre ösztönözheti azokat az embereket, akik úgy érzik, nincs mon-

Source: http://tettconsult.eu/books/TelkutHTM/szovgyujtpdf/09-kitzinger.pdf